
Piac. Zalaegerszeg, Zala megye, Magyarország
a photographer's works
November egy, az üdvözült lelkek emléknapja. Nem más, mint egyszerűen csak a lelkiismeret napja. Mert sok embernek ez a nap ad lelki megnyugvást, az elmulasztott hónapokért, évekért. Ez a nap a pipa a lélek dossziéjában. A tartozás kiegyenlítése. Mindenszentek napján menni kell a temetőbe, idegesen, szatyorszám hordani a drágábnál drágább mécseseket, koszorúkat.
Pedig egy szál gyertya is elég volna… akkor, amikor a lelkünk is úgy akarja…
Milejszeg. Kilnec óra. Azért jöttünk, hogy megtekintsük a szennyvíz rekonstrukcióját, szakemberek dolgoznak a faluban. Ami felkeltette a figyelmem, a képen jól látszik. A markológép által kitermelt föld gőzölög a kettő fokos napsütötte levegőben 😉
Ő akarta. Többször megszólított, hogy “ugyan már készítsek róla egy képet!”
A padon, mellette ülő hajléktalan társai tiltakoztak ez ellen. Megszavaztattam a kérdést, és kettő egy arányban a nem győzött. Oké, mondtam, akkor nincs fotó. Az ismeretlen férfi utánam jött, de ő szeretné! Rendben. Hol? Hát legyen egy padon. Elkészítettem a képet, de nem éreztem benne semmi pluszt amitől nekem tetszene a kép. (Ha már egyszer fotózunk…) Mi lenne, ha a divat üzlet elé állna, úgy mint az a férfimodell a képen? Nos, ez lett az eredmény: Az ismeretlen férfi portréja 2021
(kisvártatva megint utánam jött, “Ő hajléktalan a barátnőjével együtt, és nemrég meghalt a gyerekük. Szóval sikerült szalámit venni, de kenyérre már nem jutott, adnék-e pár forintot?) Adtam…
Néhány új képpel (köztük ezzel a portréval) frissítettem a hajléktalan embereket bemutató lapomat, amely ide kattintva érhető el
Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. (wikipedia)
E képeket Zalaegerszeg város hivatalos, 56-os megemlékezésén készítettem az Ady utcai emlékműnél.
Egy nap igen változatos tud lenni a fotóriporter életében és ezt nagyon szeretem benne! Ez a post egy olyan szombatot mutat be, amikor ügyeleteskén dolgoztam mint a Zalai Hírlap fotóriportere, egész nap…
8.30
Reggeli felvétel a Platán sorról. Kissé ködös, már tényleg ősz jellegű hangulatot kerestem a városban (elkéstem)
8.45
Egy futó próbál menekülni, hogy lehetőleg ne szerepeljen a fotómon. Itt éppen a már kész, de még át nem adott bringapályát fotóztam. Kerékpáros hiányában odébb álltam
9.30
Ez nem az Ukrán – Orosz konfliktus illusztrálására készült kép. Egyszerűen csak egy makett kiállításon talált kép
10.15
Kutyakiállítás a Gábárti termál faluban. Itt nem tudtam annyi időt tölteni amennyit szerettem volna, mert ebben a témában sokkal több volt. De ha menni kell, akkor menni kell
11.45
Megyei Díszközgyűlés és díjak átadása. Vendég Novák Katalin, a családokért felelős tárca nélküli miniszter éppen Ekler urak társaságában
14.30
Egy arc a Nagylengyel – Felsőrajk megye három meccsről. Profilban erős
17.00
Térzene Zalaegerszeg főterén. Kanizsa Kamara Műhely játszik… nem csak a fiatalembernek
18.00
Újabb labdarúgó mérkőzés, Nova – Keszthely a megye kettőben. A hölgyek oda se neki
19.30
A nyolcadik Zala Open nemzetközi táncversen egyik fellépő csoport hangulatos jelenete. Combos műsor volt, nekem a legjobb
Ha tetszett, nézd meg azt is amely post egy szabad szombatom mutatja be:
Szombat, 2021 08.14
Igen, elmúlt a nyár megint. Kopogtat az ősz én pedig nyári képeket válogatva találtam néhányat, a Balatonnál készültek s a KFT örökzöld slágere jutott az eszembe:
Ültünk a mólón és néztük,
hogy járja a táncát a vízen a fény.
Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet.
Hamburgert ettünk és vártuk,
hogy jöjjön a fél négy, mert utazunk már.
Itt hagyjuk Zamárdi-felsőt,
hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár.
Emlékszem, mennyire vártam
a tihanyi révnél azt a kékszemű lányt.
És persze nem jött, de ilyenek a kékszemű lányok.
Beültem inni és észre se vettem az árak színvonalát.
Hozták a számlát és azt hittem, rosszul látok.
Csónakban ültünk egy lánnyal és
lehullott rólunk minden erkölcsi lánc.
Senki sem láthatott minket, mert sűrű a nádas.
Szerelmes voltam és fájt volna
annak a lánynak az igazság.
Szemébe néztem és azt mondtam, nem vagyok házas
És ha már felcsigáztam az érdeklődést a káefté dala iránt, íme: KFT: Balatoni nyár
E bejegyzéshez kapcsolódik még: a Balatonparti séta post
A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház. Ősbemutató.
Bozó László és Moravetz Levente megemlékezése a Don-kanyar hősi áldozatainak és családtagjainak tiszteletére.