Igen, elmúlt a nyár megint. Kopogtat az ősz én pedig nyári képeket válogatva találtam néhányat, a Balatonnál készültek s a KFT örökzöld slágere jutott az eszembe:
Ültünk a mólón és néztük,
hogy járja a táncát a vízen a fény.
Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet.
Hamburgert ettünk és vártuk,
hogy jöjjön a fél négy, mert utazunk már.
Itt hagyjuk Zamárdi-felsőt,
hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár.
Emlékszem, mennyire vártam
a tihanyi révnél azt a kékszemű lányt.
És persze nem jött, de ilyenek a kékszemű lányok.
Beültem inni és észre se vettem az árak színvonalát.
Hozták a számlát és azt hittem, rosszul látok.
Csónakban ültünk egy lánnyal és
lehullott rólunk minden erkölcsi lánc.
Senki sem láthatott minket, mert sűrű a nádas.
Szerelmes voltam és fájt volna
annak a lánynak az igazság.
Szemébe néztem és azt mondtam, nem vagyok házas
És ha már felcsigáztam az érdeklődést a káefté dala iránt, íme: KFT: Balatoni nyár
E bejegyzéshez kapcsolódik még: a Balatonparti séta post
umbertopezzetta 